Advent tevékeny várakozás

advent1Advent tevékeny várakozás
Pilinszky így fogalmaz az adventi várakozásról: „Az adventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van. Ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint várakozás az után, aki van, aki a miénk. Advent idején mi arra várakozunk és az után vágyódhatunk, ami megtörtént, s akit kétezer esztendeje jól-rosszul kezünk között tartunk. Vágyódunk utána és várakozunk. Az adventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valóban mindennél messzebb áll tőle. Valódi várakozás, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel, és örök újszülöttként a karjai között tart.”
Az advent a várakozás gyümölcsöző kell legyen számunkra. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami már a miénk”. Gyermekkorunkban éltünk így, vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött, pl: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb és erőtlenebb.

Igazi várakozás kell legyen számunkra az advent. Egyedül az igaz várakozás méltó az igaz befogadásra. Életünk nem csak cselekedetek, de talán még inkább a várakozás iskolája. Tehát akkor lesz igazi befogadásunk és találkozásunk Krisztussal, ha várakozásunk is igazi. Ha várakozásunk tele van belső vágyakozással, belülről feltörő érzéssel. Karácsonyra közelebb kell kerülnünk Jézushoz. Várakozás az egész életünk, amit Pilinszky ekképp fejez ki: „Mindig várunk valamire”. Ez a megszentelt várakozás fontos és üdvösséges lesz számunkra.
Az adventi időben, az egyház bennünket a várakozási állapotra késztet, az az, hogy a megszokott, állóvízhez hasonlítható, sablonossá váló lelkiállapotból kiemeljen bennünket.
Az adventi várakozás azonban nem tétlenség. Izajás próféta mondja: „Urunk, mi vagyunk az agyag, és te formálsz bennünket”(Iz 64,7). Azonban nem tehetetlen anyag vagyunk, amit az Isten fölmarkol és belőle jót vagy rosszat készít. Mi élő, eleven egyének vagyunk, és hozzájárulásunk nélkül ő nem formál át bennünket. Igényli az igenünket, közreműködésünket, attól lesz életünk értékesebb. Nem vagyunk bábuk az Isten színe előtt. Kegyelmet ad, amivel közreműködve mi fogjuk önmagunkat formálni az ő segítségével.
Adventben nem arra várunk, hogy az Isten formáljon bennünket, hanem hogy mi magunk formálódjunk, Isten kegyelmével szabadítsuk meg önmagunkat a bűntől. Nekünk kell szembesülnünk önmagunkkal és megtisztítani önmagunkat, mert találkozni akarunk vele. Isten az állandó, nekünk kell közeledni hozzá, ebből lesz a találkozó. Elhatározás kell, hogy magunkat alkalmassá tegyük a találkozásra.
Cselekvéseink a virágokhoz hasonlítanak. Mi a virágnak csak a föld feletti, látható részét érzékeljük, pedig a meghatározó erő a földben, a gyökerekben van, ami rejtve van előttünk. Onnan kapja a táperőt, onnan van az energiája. Látható cselekvéseink sem határozzák meg teljesen, hogy milyenek vagyunk. Annál inkább meghatározza az, amiért tettük, az indítékok, amelyek a cselekvésre vezettek. Akkor tudjuk életünket kijavítani, ha merünk alázattal szembesülni cselekedeteink indítékaival. Ha megállapítjuk, hogy amit teszünk, miért tesszük, akkor rájövünk arra, hogy milyen sajátos energiák vezetnek és vezérelnek bennünket. Akkor tudunk majd változtatni cselekedeteinken is.
Tehát az advent aktív, készülődő várakozás. Milyen kell legyen egy készülődés? Ha egy fiatal randevúra megy arra előkészül. Áll a lány a tükör előtt, haját igazítja, ruháját nézegeti…. Azzal a fiúval való találkozásra készülődik, akit szeret, s ezért ad magára. Minden szeretet ismeri a készülődés izgalmát. Akinek már teljesen mindegy az, hogyan jelenik meg egy találkán, az nem szeret, abban kihűlt a szív jótékony izzása.
Az igazi várakozás elképzelhetetlen készülődés nélkül. Aki csak azt lesi, hogy jöjjön valami jó, de önmaga semmit nem tesz a jóért, az megrontója az életnek.
Advent idején Jézushoz készülődöm, mert hiszem, hogy egész életem advent. Készület az Istennel való találkozásra. Nemcsak várom őt, én is sietek elébe.
Elébe menni annak, aki jön hozzánk – ez a legszebb és legizgalmasabb feladatunk. Jézusunk elé kell mennünk, megtisztított szívvel, benső békével. Mindnyájunknak feladata, hogy a várakozásunk alatt jobbá váljunk, és ezzel örömet vigyünk embertársaink életébe. Ez a legszebb ajándék amit a kisded Jézusnak adhatunk.
Hanuleac Tamás segédlelkész

Leave Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.